hírek történet programok galéria zene tagjaink alapítvány támogatóink elérhetőség

50 év krónikája
50 év krónikája

Untitled Document

Az 1950-es években, Sopronban négy üzemi fúvószenekar működött. A még magas hangolásban játszó SOTEX zenekar karmestere az egykori katonakarmester, Tarján (Tresl) János volt. A háború előtti soproni leventezenekar karmestere, Maros (Müllner) Ernő vezette a Pamutipar zenekarát és oktatta a zeneiskolában a fafúvós tanulókat. A háború előtti soproni Hadastyánzenekar zeneszerző-karmesterének, Lakits Frigyes tűzoltólaktanya parancsnoknak nevelt fia, a klarinétos és vendéglői (Schweizerhaus) zenész Feichtinger István alapította a Vasöntöde zenekart. A zenekar 1956-ban szűnt meg, mikor a zenészek többsége, és a karnagy is nyugatra távozott. Zenekarunk alapításáról az első írásos dokumentum egy meghívó, amiben Monostori Ferenc, a zenei albizottság elnöke 1956. április 13-án délután 3 órára a Liszt Ferenc kultúrházba (azokban az években még általánosan használt kifejezéssel a Kaszinóba) hív zenészeket a „Központi Fúvószenekar létrehozása ügyében”. A következő írásos nyom szintén egy meghívó Törzsök Béla (akkoriban zeneiskolai szolfézstanár és a városi – későbbi pedagógus – énekkar karnagya) városi karnagytól 1958. február 18-án „közérdekű megbeszélésre” hív zenészeket a Liszt Ferenc kultúrházba „fúvószenekar szervezése” ügyében. Ezzel ellentmond, hogy Maros Ernő elmondásából úgy tudjuk, a tényleges megalakulás valamikor 1957-ben volt a Petőfi téri akkori KISZÖV kultúrházban (Petőfi tér 6.), amikor a zenészek a karmesternek jelölt Maros Ernő, Sziklai Adolf és Törzsök Béla közül Sziklai Adolfot választották meg karmesternek.

Az emlékkönyv alapján az első kivonulás 1958. május 1-én volt. Id. Karner Nándor Köppel József trombitással, a SOTEX dekoratőrével valamint May Rudolf nyomdásszal,cintányérossal együtt a megalakulástól 1967-ig kézzel írták, festették és rajzolták a ma is meglevő dísz-kötéses vastag zenekari krónikát, minden későbbi zenekarivisszaemlékezés alapját. Soproni Ünnepi Heteken, szintén 1958-ban már toronyzenével, „Csehszlovák ünnepi kultúrest”-tel, a Liszt Ferenc Kultúrházban tartott hangversennyel vett részt a zenekar. 1959 szerepléseiből kiemelkedik Haydn halálának 150. évfordulójára Fertődön rendezett dalostalálkozón való részvétel, ahol Kodály Zoltán megtisztelte a zenekart aláírásával az emlékkönyvbe. A zenekar ma is meglevő első indulókönyvét id. Karner Nándor tussal írta. A himnuszokon kívül 31 indulót tartalmazott. (Ez kb. 1500 kottaoldalt jelent!) Természetesen az azokban az években nem szalonképes indulók álnéven szerepeltek (Dávid Péter – Szt.László induló = Soproni dolgozók, Dominik Ertl – Hoch- und Deutschmeistermarsch = Ertl induló, Joseph Franz Wagner – Unter den Doppeladler = Sas induló).

A zenekar az első egyenruhát, sötétkék zakót és nadrágot valamint tányérsapkát 1960-ban kapta meg. Addig a zenészek civilben szerepeltek.
A következő években egyre több szolgálatot teljesített a zenekar, például 1961-ben 44 szereplés és 41 próba volt. Az emlékkönyv bejegyzései közül említésre méltóak a régi soproni vagy Sopronhoz kötődő zenészek ill. karnagyok aláírásai (Törzsök Béla, Lomoschitz Pál, Kovács Sándor, Ernőházy Vilmos).

Dávid Péter alhadnagy 1932-től volt a zenekarunk egyik elődjének tekintett Magyar királyi – Szent László” 4. – Honvéd gyalogezred ezred-dobosa, és az ezred zenekarával (valamint Sziklai Adolffal) együtt helyezték 1935-ben Győrből Sopronba. Dávid Péter írta az egyik általunk „soproni”-nak nevezett és ma is állandóan játszott Szent László indulót.

A híres Brachfeld Siegfried pedig 1962. január 14-én egy soproni magyar–osztrák baráti találkozó alkalmából 3 nyelven, németül, saját fordításában magyarul és szerinte „soproni tájszólásban” a következőket írja (a soproni tájszólást írjuk ide): „Ahol klasz srátcak és kasa bőrök dalolnak, ott apuskám nyugodtan lecsücsülhetsz.”

Az első külföldi szereplésre 1962. június 24-én került sor a somfalvi (Schattendorf) járási zenetalálkozón. A somfalvi zenekar viszontlátogatására 1962. szeptember 16-án került sor. A fél város kint volt, amikor a somfalvi zenekar a Lackner Kristóf utcán bemasírozott az akkori Bizományi Áruház mellett fogadására felsorakozott soproni zenekarhoz. Este 6 órakor, pedig a Liszt Ferenc kultúrházban „nagyszabású Zenekari Hangverseny” volt, amin „a tőle megszokott kellemességgel” dr. Friedrich Károly konferált. Előbb a két zenekar Hans Pinter, illetve Sziklai Adolf vezényletével felváltva játszott, majd Carl Teike Öreg bajtársak indulóját együtt, amit a közönség kívánságára meg kellett ismételniük. A koncert után „a soproni hagyományos zenészbálok hangulatával tánc” volt éjjel 2 óráig, amire „16 tagú fúvószenekar és Jazz-zenekar” játszott.
1962-ben a Fenyő Téri Általános Iskolában Tarján János karmester és Ruisz Jenő iskolaigazgató, úttörőcsapat-vezető szervezésével megalakult a bánfalvi úttörőzenekar a német nemzetiségi kultúra ápolásának alapvető céljával. A karmester 1972-től a frissen Sopronba került zenetanár, Fohner János majd 1975-től dr. Friedrich András, zenekarunk alapító tagja és volt kürtöse lett. A zenekar a kezdeti időkben mint ifjúsági zenekar több zenészt is nevelt a mi zenekarunknak, akik már régen zenekarunk oszlopos tagjai.
1963. július 7-én a soproni fúvószenekar adta a fertőrákosi barlang-színházban – a Kisalföld cikke szerint – legelső koncertet, amire az Ógabona térről „buszok sokasága szállította, a mintegy 2000 főnyi néző-sereget”.
1963-ban élő rádióközvetítésen zenélt a zenekar a soproni színházban Brachfeld Siegfried konferálásával.

1965-ben elkezdődött a Liszt Ferenc kultúrház háború utáni első átépítése. Ekkor épült a Bástya kertbe az „alumínium doboz” bejárati rész. Sajnos, ami ennél még nagyobb baj, hogy ekkor verték szét helyrehozhatatlanul a nagyterem szecessziós, valamennyire a bécsi Musikvereinsaal-ra emlékeztető belsejét. A zenekarnak mennie kellett, és a várostól használatra kapta nagyon leromlott állapotban az egykori városi jégverem épületét, amiben ma a Jégverem vendéglő van. (Jégverem utca 1.). A zenekar tagjai – akkori kifejezéssel – társadalmi munkával használható állapotba hozták. Az avató ünnepség (közös vacsora) 1966. március 5-én volt.

A zenekar új karmestere Monostori Ferenc lett. 1965-ben új szürke egyenruhát kapott a zenekar. Az egyik szívszanatóriumi koncertet, az éppen ott üdülő Honthy Hanna is megtekintette, akit a zenekar virágcsokorral és egy Csárdás-királynő egyveleggel köszöntött.
A zenekar első minősítése 1966. június 11-én volt a Siklósi Várfesztivál keretében lebonyolított fúvószenekari fesztiválon. A 13 résztvevő zenekar – köztük öt katonazenekar – mezőnyében zenekarunk Monostori Ferenc vezényletével az előkelő első helyezést érte el.
1969-ben elkészült a Liszt Ferenc kultúrház felújítása. A zenekar visszaköltözött, és a próbák a nagyterem színpadán voltak. Ugyanitt próbált a városi szimfonikus zenekar is. Egyidejűleg a második emeleten Monostori Ferenc gondnoki lakásától nem messze szertár és kottatár céljára egy termet kapott a zenekar, ahol Köppel József, a zenekar város által fizetett kottatárosa precízen és nagy gonddal, sok időt ott töltve gondozta a zenekar még sok császári és királyi időkből származó kézzel írott kottát is tartalmazó igen nagy kottaállományát.

Antal Vilmos üzletvezető és üzlettulajdonos 1970-től volt zenekarunk tagja, mint fuvolista. 1988-tól volt zenekarunk első tamburmajorja. A kiképzést Hartmann Józseftől, a burgenlandi katonazenekar nyugdíjas Musikmeisterétől kapta. Zenekarunk aztán az ő irányításával tanulta meg a menetzene első komolyabb szabályait. 1992-től Fohner János mellett gyakran dirigálta is a zenekart például sörsátori fellépéseken, térzenéken. Lelkes személyisége, vidám, mosolygós jelleme 1998-ban bekövetkezett halála óta nagyon hiányzik zenekarunknak.
1972-ben a „Fúvószenekarok II. Országos Minősítésén” Jánossomorján zenekarunk Monostori Ferenc vezetésével „Aranylant” fokozatot ért el.
1974-ben Monostori Ferenc váratlan halála után két hónapnyi rövid ideig Grósz Károly, volt katonazenész, zenekarunk alapító tagja, a Zene-iskola gondnoka és rézfúvós tanára lett a karmester. Nehéz dolga volt, mert az idősebb korosztály állandóan jó tanácsokkal látta el, mit csináljanak, mit játszanak, ha pedig saját feje után ment, abból sértődés lett.

Fohner János a Tata melletti Agostyán (St.Augustin) községben nevelkedett, a győri Zeneművészeti Főiskolán tanult, és győri színházi valamint filharmóniai zenekari gyakorlat után 1972-ben került Sopronba előbb rézfúvós tanárnak később zeneiskolai igazgatónak. Előbb a Fenyő téri általános iskola úttörőzenekarának lett karmestere, majd a Monostori Ferenc 1974-es hirtelen halála és Grósz Károly valamint Baranyai Ernő után lett Sopron Város Fúvószenekarának karmestere.
Az Országos Fúvószenei Szövetség IV. minősítésére Sopronban került sor 1978-ban, ahol zenekarunk –mint rendező – Fohner János vezényletével „Aranylant diplomával” eredményt ért el. A Népművelési Intézet 1981-es V. Országos Fúvószenekari Minősítésén, Csornán Fohner János vezetésével Arany diploma eredményt értünk el.
1983 és 1986 között Sopronkeresztúron (Deutschkreuz), az ausztriai Altenmarkban és Ennsben, valamint a németországi Kemptenben vett részt külföldi szereplésen a zenekar, sajnos ezekről nem maradt fenn feljegyzés. 1985-ben már a KOTA (Kórusok Országos Tanácsa) által szervezett 6. Országos minősítésen, Kapuváron Fohner Jánossal az élen „Kiemelt aranydiploma fokozatot értünk el. A zenekar legnagyobb, legnépszerűbb saját rendezvénye a szilveszter délutáni koncert, amely 1985-től kezdve egyre nagyobb közönséget vonz.
Az első hangversenyeket a Liszt Ferenc Művelődési Központ nagy-termében tartottuk 200-300 hallgatóval. A koncert az évek során a város „hivatalos” szilveszteri ünnepségévé vált, pezsgős polgármesteri beszéddel. A koncert után a Széchenyi téren a zenekar felvonulással, a lakosság részére a város ingyen forraltbor-kiméréssel és tüzijátékkal kedveskedett. Az itt szervezett utolsó hangversenyen több száz ember az utcán maradt, nem fértek be a terembe. Így lett a helyszín a Sportcentrum (MKB Aréna Sopron) és eljutottunk az 1200-as nézőszámig.

Az 1988-as minősítő hangverseny a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központban volt, ahol Fohner János vezetésével „Kiemelt Aranylant Diploma” elismerést kaptunk.
Az 1989-es rendszerváltást követően a zenekar anyagi helyzete egyre romlott. A változtatás lehetőségét a zenekar vezetősége, az akkor gomba módra szaporodó alapítványok jogi formájában találta meg. A cégbíróság által 1992-ben bejegyzett nevünk azóta is „Sopron Város Fúvószenekara Alapítvány”. (2007 decemberében jogerőre emelkedetten: közhasznú alapítvány)
A zenekar 1991-től a Liszt Ferenc kultúrházban történő működés megtűrt jellege miatt, a határőrség által biztosított helyiségbe költözött a volt 48-as laktanyába (később szakközépiskola majd belügyi továbbképző intézet, a schengeni csatlakozás óta pedig újra kérdéses a zenekar próbaterme!).

A szilveszteri koncert mellett a zenekar másik nagy rendezvénye a tavaszi bornapok, mely a várisi zenepavilon térzenéiből, koncertjeiből alakult ki.
Az utóbbi években már háromnapos, éjszakába nyúló rendezvényen a zenét Sopron Város Fúvószenekarán kívül elsősorban a velünk kapcsolatban álló magyar és külföldi fúvószenekarok egymást váltva szolgáltatják, a közönség pedig zenehallgatás közben sátorról sátorra vándorolva, az ismerősökkel és barátokkal beszélgetve kóstolhatja végig a kínálatot.
Antal Vilmos halála után a zenekarban a tamburmajori feladatokat 1996-tól Riedl Rezső vette át.

1997-ben a Soproni Sportcentrumban volt a Magyarországi Német Nemzetiségi Szövetség által rendezett minősítés, ahol Fohner János vezetésével 5. helyezést értünk el.
1997–98-ban új, egyéni indulókönyvet készített magának a zenekar, amelybe bekerültek az 1988-as kiadású ún. fehér indulókönyvből a „ked-vencek” (pl. Gruß an Klingenthal Ernst Uebeltől Üdvözlet címmel), né-hány régi induló, amiket az 1950–60-as években is már játszott a zenekar (Edmund Patzke: Salut Luxembourg) és természetesen újak is (Strizl József: Pandúr). Egyidejűleg, egy ezzel az indulókönyvvel azonos külalakú ún. polkás könyv is készült, amiben a polkákon kívül térzenéken, szabadtéri szerepléseken használható modern, de rövid darabok vannak. Mindkét könyvet ma is használjuk.

1999-ben a Páneurópai Piknik 10. évfordulóján a szentmargitbányai (St. Margarethen) volt közúti határátkelőhelyen, dr. Alois Mock és Horn Gyula akkori külügyminiszterek valamint Dr. Habsburg Ottó részvételé-vel rendezett emlékünnepségen a burgenlandi katonazenekarral felváltva zenéltünk.
Szintén 1999-ben a magyar Külügyminisztérium Sopronban rendezte meg a diplomataszüretet, amit zenénkkel színesítettünk. Ez volt a zene-kar külföldi fellépésekben leggazdagabb éve. Ebben az évben három alkalommal is vállalt a zenekar közvetítő útján, honoráriumért külföldi szereplést.
A Nápoly melletti Capuaban járva a sok menetelésért kárpótolt minket a szép Olaszország, Vincenso kocsmáros grappája, és a sorrentoi és római városnézések. Cannes-ban járva emlékezetesek az esti sokzeneka-ros és majorettes felvonulások a tengerparti promenádon, valamint Monte Carlo és Velence nevezetességei.Végül eddigi legtávolabbi úti célunkon, Tunéziában járva a soproni majorettekkel együtt felvonulva emeltük a diktátor államelnök születésnapjára rendezett véget érni nem akaró felvonulás fényét. Cserébe egy egész hetet Afrikában töltve jókat fürödtünk a tengerben, tevegeltünk és a zenekar nagy része az ejtőernyős lebegést is kipróbálta.
2000-ben Szent Iván éji térzenét adtunk a várisi zenepavilonban.

Ezenkívül zenekarunk első külföldi minősítésére utaztunk az Észak-bajor Fúvószenei Szövetség fesztiváljára Nürnbergbe. A koncertminősítésen Fohner János karmester vezényletével Luigi di Ghisallo: Tokio Adventure című 3 tételes modern darabjával (ami nehézsége ellenére a zenekar egy kedvenc műsorszáma lett), és egy egyveleggel Ábrahám Pál Viktória című operettjéből az „Oberstufe” (felső) kategóriában „mit guten Erfolg” (jó eredménnyel) minősítést értünk el. Szintén 2000-ben, az északolaszországi Ronconéban fennállása óta az első menetminősítésen vett részt a zenekar és azt mindjárt külföldön. A legmagasabb kategória második helyét értük el, előttünk végzett egy olasz zenekar, de mi jobbnak bizonyultunk még az osztrák zenekarnál is.
Ausztria legnagyobb érdeklődéssel kísért fúvószenei rendezvénye az évente sorrákerülő Landesmusikfest, Bécsben. A Néprajzi Múzeumtól a Városháza előtt felállított tribünig a Ringen az osztrák zenekarok hármasával tartományonként összevonva menetelnek. A külföldi zenekaroknak, így 2000. június 3-i részvételünk-kor nekünk kellett egyedül az osztrákokhoz mérhető fegyelemmel, rendezettséggel és látvánnyal Magyarországot képviselnünk.

Az évenként szokásos 40–50 magyar és 5–6 osztrák fellépésen kívül 2001-ben volt a zenekar második franciaországi útja, ami a Massif Central hegységben levő Montbrison városba vezetett.
2002-ben a zenekar fiatalított és Prinner Mátyást választotta új kar-mesternek. Ő 1975-ben született Ágfalván és a soproni zeneiskolában tanult harsonázni. Zenélni 10 éves korában a dr. Friedrich András féle akkori Úttörő és Ifjúsági fúvószenekarban kezdett. A kismartoni (Eisenstadt) konzervatóriumban harsona tanári diplomát szerzett, majd a gráci művészeti akadémia felsőlövői (Oberschützen) tagozatát fejezte be.
2004. május 1-én 0 órától reggelig Magyarország EU belépése tiszteletére a Burgenlandi Fúvószenei Szövetség elnöke, Alois Loidl szervezésében Hegyeshalomtól Szentgotthárdig a határátkelőhelyeken magyar és osztrák fúvószenekarok köszöntötték Magyarországot az Unióban.  Mi a kópházi határátkelőnél a sopronkeresztúri zenekarral (Musikverein Deutschkreuz) együtt zenéltünk.
Prinner Mátyást 2004-től hívták meg a sopronnyéki (Musikverein „Weinland” Neckenmarkt / Horitschon) karmesterének. Utóda a soproni Horváth Vilmos lett, aki a kismartoni (Eisenstadt) konzervatóriumban szerzett tanári és művészi diplomát tuba szakon. Németországban több mesterkurzuson vett részt, és pár évig fúvós-zenekarokban játszott, illetve karmesterkedett.
2004-ben Berlin Köpenick kerületének fúvószenekara meghívására töltöttünk egy hétvégét a Grosse Müggelsee partján, egy láthatóan még a „szocialista” időkben épített nagy csónakházban. 2004 nyarán Riedl Rezső balesete következtében lemondott a tambur-majori tisztségről, utóda Vörös Ferenc lett.

2005. június 3–5-ig a zenekar fennállása óta eddigi legnagyobb sikerét érte el. Részvettünk a 10. bajor országos zeneünnepen, Münchenben. A minősítésen induló 200 zenekarból (a sok németen kívül nyugat és kelet-európai, de még japán, kínai és USA zenekarok is) egyedül a mi zenekarunk mérettette meg magát mind a két minősítési versenyben. Az ún. zenekari versenyben Jan Hadermann: Seahawk című modern darab-jával és Liszt Ferenc: II. magyar rapszódiájával a 11.helyet értük el, a koncertminősítésen pedig John Philip Sparke: Portrait of a City illetve megint a Liszt rapszódiával a „Höchststufe” (legmagasabb) kategória „mit sehr guten Erfolg” (nagyon jó eredménnyel) fokozatát értük el Horváth Vilmos karnagy vezetésével.
2005. augusztus 27-én, a Budapest Parádén végigvonultunk az Andrássy úton. Egyetlen fúvószenekarként ki is lógtunk a felvonulók közül, a többiekhez képest még mazsorettjeinken is túl sok volt a ruha.
Weinberger Károly lemondását követően a zenekar 2005-ben Vörös Péter személyében új titkárt választott. Ő 9 éves korában került kapcsolatba a fúvószenével a Fenyő Téri Általános Iskola úttörő fúvószenekarában, mely zenekart Tarján János alapító karmester 1962-től 1972-ig vezényelte. Az úttörő zenekarból Fohner Jánossal szinte egyidőben, 1975-ben került át az akkor ún. tanácsi zenekarba.

Horváth Vilmos családi és egzisztenciális problémák miatt 2006 elején lemondott a zenekar karmesteri tisztéről, utóda az ajkai születésű Ferenczi Balázs trombitás lett. Ő az ottani bányászzenekarban kezdett 10 éves korában játszani, és a szombathelyi művészeti szakközépiskolai érettségi után a gráci művészeti egyetemen szerzett előbb főiskolai, majd egyetemi diplomát. 2006. szilveszteri koncertünket már ő dirigálta nagy sikerrel. 2007. februárjától lett a soproni zeneiskola trombitatanára.

2006 szeptemberében a lengyelországi Lesznoban részt vettünk a IV. Nemzetközi Folklór és Zenei Fesztiválon. A térzenéken és felvonulásokon kívül a minősítésen 33 zenekar között Julius Fučik Piros-fehér-zöld koncert-indulójával, Kodály Zoltán Háry János Intermezzojával és Ron Sebregts ABBA Gold slágeregyvelegével a második helyezést jelentő „Ezüst kürt” díjat értük el. A karmester Ferenci Balázs volt.

Újdonság, hogy zenekarunk a Volt Fesztiválon szerepelt.

Az 50 éves évfordulónkat egy hatnapos erdélyi utazással is ünnepeltük.
December 2-án a Burgenländischer Blasmusikverband minősítőjén zenekarunk Ferenczi Balázs vezényletével a résztvevő 7 zenekar közül a legmagasabb eredményt érte el 90,83 ponttal, kitűnő minősítéssel.

De közelgett a hagyományos szilveszteri hangversenyünk, és jött dec. 30-án
Horváth Vilmos meghívására STEVEN MEAD, a zenekar meghívására MIKÓ ISTVÁN! Az eseményt szavakkal leírni képtelenség, íme pár fotó:

December 31.
Mikó István színművész az idei szilveszteri koncerten jó hangulatot fokozó konferálásával és nem utolsó sorban a közönséget magával ragadó színészi-előadói teljesítményével járult hozzá az est sikeréhez, és mindezek mellett fellépésének gázsiját jótékony céllal a zenekarnak ajánlotta fel.
Mikó István felajánlásnak köszönhetően Szilveszter estétől Böröndy Veronika, a zenekar egyik legifjabb tagja saját klarinéton játszhat. Átadásra került még a kuratórium elnökétől, Walter Dezsőtől, a zenekarnak gratuláló dr. Hiller István kultúrális miniszter dicsérő oklevele. Hammer Antal, Riedl Ervin, Riedl Rezső és Weinberger Károly polgármesteri elismerő oklevelet kapott . A zenekar kíséretével Steven Mead 5 darabot játszott, meg ráadást… sikere, játékstílusa leírhatatlan! (lsd. külön képek) .

2008. január 1.
Másnap! Zenekarunk Újévi Koncertet adott Hegykőn, 16 órakor. Le a kalappal, a zenekar ott is helyt állt, sőt utána páran még sietnek tovább, a szimfonikus zenekar 18 órakor kezdődő újévi koncertjén is játszani kell!

50 év krónikája
lap tetejére

copyright 2008 - Sopron város fúvószenekara alapítvány